Jézus Isteni Szívéről Nevezett Karmelita Nővérek

Anna Maria Tauscher van den Bosch

1855. június 19-én született Sandowban, Németországban. Apja evangélikus lelkész volt, édesanyja a szegények és betegek pártfogója, számos nőegyesület létrehozója. A gyermek vallásos nevelésben részesült. Gyakran kísérte el édesanyját a betegekhez és nélkülözőkhöz, ahol megtapasztalta, mit jelent a nyomor, de azt is, hogyan lehet örömet szerezni embertársainak. Elkezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy a szegények megsegítése érdekében fel kell építetnie egy házat, amit az otthontalanok otthonának hív majd. Szerény és félénk természete volt. Viszolygott bármiféle bűn elkövetésétől, komoly bűnbánatot tartott. Nem tűrte el magában a hiúság legapróbb jelét sem, s igyekezett minél alázatosabbá válni, Isten akarata szerint cselekedni.

Huszonöt éves korában élénk vágy ébredt benne a tökéletességre és erényességre. Bár protestáns volt, és nem ismerte a katolikus vallási gyakorlatokat, mégis katolikus módon hitt. Ebben teljesen Isten vezetésére volt utalva. Úgy érezte, apácaként bizonyságot tudna tenni arról, mennyire szereti Istent. Bensőséges szeretetet érzett Szűz Mária iránt is. Ez a szeretet elvezette őt az áldozathozatalhoz. Kölnbe, a városi elmegyógyintézetbe kérte felvételét főnővérnek. Itt találkozott először a Jézus Szíve-tisztelettel.

Miután az intézet igazgatója elbocsátotta állásából, protestáns apja pedig kitagadta azért, mert a Katolikus Egyház tagjává lett, 1889. január 7-én ideiglenesen egy kölni kolostorba fogadták be. Itt belemerült a Szent Család életének szemlélésébe, gyakorolta az engedelmességet és a legmegalázóbb feladatokat is elvégezte. Elkezdte keresgélni azt a rendet, ahová Isten szólítja, bár újra és újra felvetődött benne a gondolat, hogy szerzetesrendet kell alapítania, amit saját gőgössége tudatában vetett el.

Mária Terézia nagyon vágyott az Oltáriszentségre, a kolostori életre, a legszegényebbek szolgálatára. Ebben a nagy szegénységben nyerte el Szent József oltalmát, aki ezután élete végéig megmutatta neki atyai pártfogását. 1890. január 21-én egy megragadó látomása volt Jézus Szívéről, amiből megvilágosodott számára mit kíván tőle az Úr. Ettől kezdve lelkeket szeretett volna megnyerni az Isteni Szívnek. Csakhamar kezébe került Avilai Szent Teréz önéletrajza. Szenvedélyes szeretetre gyulladt iránta, őbenne találta meg legfőbb példaképét.

1891 áprilisában megfogalmazódott benne saját alapításának a célja és neve. Isten álmokkal és látomásokkal vezette küldetésében. Tudomására hozta, milyennek képzeli el az új közösséget, mely épületeket kívánja lakásául, hogyan nézzenek ki a rend szerzetesei (barna ruha, fekete fátyol, fehér köpeny). 1898-ban jött létre a Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármel, az alapító anya sok fáradozásának, áldozatainak és örömmel viselt szenvedéseinek eredményeként. A szenvedést Mária Terézia el tudta fogadni, sőt vágyott rá, imádkozott érte. Azért tudta ezt megtenni, mert megértette, hogy az igazi szeretet és a szenvedés együtt jár, hogy Krisztus fájdalmának a részese csak úgy lehetünk, ha érte és Vele szenvedünk. Ha felvesszük a keresztet, mert ezáltal tudunk Jézushoz minél közelebb férkőzni.  

A Mennyei Atya Mária Teréziát arra hívta meg, hogy enyhítse a háború és a nyomor idején a szenvedést. Akkor nyitotta meg a szegények számára a létrehozott Szent József otthonokat és építetett kápolnákat a zárdákba, amikor alig néhány templom volt található egy-egy településen, és sokszor a híveknek órákat kellett gyalogolniuk, hogy szentáldozáshoz járulhassanak. Ezzel sok lelket megnyert az Isteni Szívnek, sok követőre talált, és sokakat vezetett el Istenhez. Nem tartotta fontosnak, ki katolikus, református vagy más vallású, ha segítségét kérték. A szeretetet tartotta legfontosabbnak, és az általa alapított közösségekben is a szeretet gyakorlását helyezte első helyre.

Az Istenbe vetett mély hit, a Jézus Krisztusra való támaszkodás és a Katolikus Egyházhoz való hűség jellemezte Szent Józsefről nevezett Mária Teréziát. Életét a legkisebbeknek és legszegényebbeknek áldozta. Mindenekelőtt az elhagyatott gyermekek nevelését, az idős emberek gondozását tartotta szem előtt. Ifjúkorától kezdve fáradhatatlanul küzdött a lelkek megmentéséért. Így váltak az általa alapított közösség zárdái az irgalmasság, a szeretet és az engesztelés otthonaivá. A nővérek számára meghagyta, hogy mindenkiben Istent lássák, mindenkiben Isten szolgálják. A rend tagjai engesztelésül, önmaguk megszentelődésére, a lelkek megmentésének szolgálatára szentelik magukat Jézus Isteni Szívének. Az Oltáriszentség tisztelete a rend lelkiségének a középpontja.

1904-ben Mária Terézia anyaházat Rocca di Papában nyitott, amit 1924-ben Sittardba helyezett át, ahol jelenleg működik a központ. Konstitúciójának megfelelően a közösség tagjai követik a Kármelhegyi Boldogasszony rendjének szabályait. Az alapító anya életében létrejöttek kolostorok Németországban, Ausztriában, Svájcban, Hollandiában, Olaszországban, Kanadában, Nicaraguában, az USA-ban, Jugoszláviában, Csehországban, Magyarországon, Horvátországban.

Hazánkban 1907-ben alakult meg a közösség, amikor Mária Terézia anya nyolc hónapot töltött Magyarországon. Ez alatt négy zárdát és gyermekotthont hozott létre. Később pár alkalommal még visszatért Budapestre. A szerzetesrendek szétoszlatásáig nyolc házban működtek a nővérek. 

1938. szeptember 20-án Isten magához vette Mária Terézia anyát. Utolsó napjaiban egyik feljegyzett mondata volt, hogy: „Minden, amit Isten tesz, jó! Mindig Istent kell dicsérni és magasztalni!” Ő maga egész életében tudatában volt annak, hogy csak eszköz Isten kezében. 2006-ban avatták boldoggá. Ünnepnapját minden évben október 30-án tartjuk. 

Magyarul megjelent könyvek az alapító anyáról:

Szent Józsefről nevezett Boldog Mária-Terézia Anya, Önéletrajz, ford. Predl Katalin M. Irén Carmel D.C.J., Szent István Társulat, Budapest, 2018, 344. 

Szentmártoni Mihály SJ, Istent keresve önmagunkra találni: Szent Józsefről nevezett Mária-Terézia anya lelki arcéle, SzIT, Bp., 2006, 156. 

Szent Józsefről nevezett Boldog Mária Terézia imakönyve, ford. Szentmártoni Mihály SJ, Jézus Isteni Szívéről Nevezett Karmelita Nővérek, Bp., 2014, 50. 

Szent Józsefről nevezett Boldog Mária Terézia, Kármel, D. C. J., (1855-1938), ford. dr. Boros Ágnes S., Éditions du Signe, 2006.